33. fejezet/1.rész

- Igen - válaszoltam és a szemei még jobban elkerekedtek.
Az ajkai elkaptak, meglepetésemre igazán csábítóan és egy kicsit rászorultan. Louis kezei most a hátamon voltak, miközben lassan a hátára dőlt, magával húzott csókolózva. Amikor már feküdtünk, megfordította a testünket és rajtam termett.
- Lou? - motyogtam, mikor azon volt hogy megcsókoljon, megállt és az arcomat figyelmesen nézte. - Újra... újra fájni fog? - kérdeztem túl gyorsan, észrevéve később, azt, hogy valójában mit mondtam, mit hagytam kiszökni a számon.
- Újra? -kérdezte komolyan és legyőzve sóhajtottam.Tudtam, hogy előbb vagy utóbb el kell mondanom neki.
Elhúzódott tőlem és leült mellém.
- Ez... nem az első alkalom lesz nekem.
- Nekem sem, de ez rendben van, Emily - mondta és édesen mosolygott.
Nem tetszett a gondolat, hogy Louis más lányokkal volt, és bizonyára több tapasztalattal rendelkeztek, mint én, és tudtak olyan dolgokat, amiknek én a nevét sem, de nem gondolhattam most erre. El kell mondanom neki-
- Emily, semmit sem jelentettek nekem. Csak Sarah jelentett és te is tudod, hogy mi történt utána - Louis magyarázkodott.
- Nem, nem erről van szó - mondtam és megharaptam az ajkam. - Én... Hm....
- Mi az? - kérdezte aggódva.
- Amikor fiatalabb voltam, tizenkét éves, felébredtem arra, hogy anya sikoltozik a nappaliban, apám, aki be volt piálva, anyán volt és le volt a nadrágja lazítva és próbálta... hm... ő-
- Tudom, hogy mit akarsz mondani ezzel - mondta, amikor látta hogy nem akarom és nem tudom kimondani a szavakat, amiért hálás voltam neki.
- Anya mondta, hogy menjek ki a házból és ezt is tettem, de kint még mindig hallottam a sikításait és nem hagyhattam őt ott. Visszarohantam a házba, hogy segítsek neki, de akkor apa-
- Emily - mondta Louis, de nem törődtem vele. El kellett mondanom neki a legnagyobb titkot, úgy gondoltam, hogy vagy most, vagy soha többé nem lett volna hozzá bátorságom.
- Elkezdett furcsa dolgokat mondani, amiket nem értettem, és volt neki egy pisztolya, rám mászott és... és elkezdte le-leszedni a ruháimat és-
Megakadtam, amikor Louis karjai nyugtatóan átöleltek. Az összes erőmmel átöleltem őt. Bárcsak az egész életembe így maradhattam volna, ölve őt, ebben a kényelmes csendben.
- Válaszolva a kérdésedre - mondta Louis másodpercek vagy percek múltán és megköszörülte a torkát - Nem, nem fog most annyira fájni, de nem kell csinálni, ha nem akarod. Nem foglak elhagyni ilyen miatt. Semmiért sem foglak elhagyni.
- De én akarom - válaszoltam magabiztosan és ő úgy nézett rám, ahogy még sosem láttam, a keveréke volt az imádatnak és aggodalomnak.- Louis.
- Biztos vagy benne? - kérdezte és én megráztam a fejem. - Nem akarom hogy nyomást érezz ezért, nem akarom hogy kötelességednek érezd megtenni valami olyat, amit nem akarsz. Nem ezért vagyok veled. Szeretlek - azt mondta és én szóhoz sem jutottam.
Kinyitottam a számat, de azonnal becsuktam. Engem nézett, feszülten várta a válaszom.
- Akarom.
Újra megcsókolt, csak most sokkal óvatosabban, mintha várná hogy meggondolom magam, vagy csak nem akarta, hogy bajom essen. Remegő kezeimet a fekete pólójához tettem, próbáltam levenni róla. Kicsit elhúzódott és ő leszedte a pólóját. Megérintettem a felsőtestén a tetoválásait és éreztem, hogy libabőrös. Louis felállt az ágyról, és levette a nadrágját, hogy csak bokszerben legyen. Lassan az ágyra lökött, a fejem a párnába süllyedt, és újra megcsókolt szenvedélyesen.
Louis a fehérneműmbe rakta a kezét és elkezdte masszírozni az érzékeny területemet és sóhajtottam.
- Jó érzés? - kérdezte, de nem tudtam válaszolni - Mondd nekem - ragaszkodott hozzá.
- Hmmm - próbáltam beszélni, de nyögés lett belőle.
Éreztem az ujjait a bejáratomnál és ahelyett, hogy azt tette volna, amit a legutóbb, körkörösen kezdett mozogni bennem. A szemeim erősen csukva voltak, az érzések miatt, amiket ő okozott.
Mindez új volt számomra.
A kezem megragadta a vállait és magamhoz húztam, majd visszahúzta a kezét, és a szemeim, amik eddig csukva voltak, gyorsan kinyíltak. Louis magához rántotta a testem, újra megcsókolt, a menta íz volt az egyetlen friss, ebben a félhomályos hálószobában, és éreztem Louis erekcióját a hasamnál.
- Louis - motyogtam a szájába közelebb húzva őt.
- Nyugodj meg, Hercegnő - mondta fátyolos hangon, amitől kirázott a hideg.
___________________________________________________________
Halihó :D Bocsi hogy már több hónapja nem volt rész, de mint akkor említettem, nem hagyom abba a blogot. Mondhatni pihentettem. 
Ketté vettem a részt, hogy tényleg ne az legyen, hogy még egy-két hétig nem kaptok folytatást, véletlen. Bár igen, az a pár hét, ide vagy oda már lehet mindegy lett volna xd
Bocsánat, ha nem tetszik a fordításom, akkor ne olvasd, vagy fordítsd le te magadnak! Köszönöm akik kiálltak mellettem.
EGY SZÓVAL SEM MONDTAM, HOGY FELSŐFOKÚ NYELVVIZSGÁVAL RENDELKEZEM! Nem tudom, hogy honnan szedte XY. 
Szerintem mondtam is, hogy egy-két helyen töröm a fejem, hogy hogy kéne megfogalmazni, de nem vagyok se hivatásos író se hivatásos fordító. A szabadidőmet áldozom erre rá, én már végigolvastam a történetet, nekem erre nem is lenne szükségem. Úgyhogy ha valami nem tetszik, akkor írj egy e-mailt, amiben csatolod a te verziódat, szívesen elolvasom, és ha tetszik akkor beveszlek. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de ne felejtsd el, hogy te sem!
Mielőtt felrakom, elolvasom legalább kétszer, aztán még pár nap múlva megint, mert hibákat igen, én is szoktam találni, mikor megírtam, akkor valamikor elsiklok felettük.Tudom hogy egy ilyen nektek kb 2 perc, de nekem legalább annyi óra lefordítani, leírni, megszerkeszteni, átfogalmazni, átnézni stb. Pedig próbálok sietni.
A következő részt majd hozom, remélhetőleg nem megint több hónap késéssel. Köszönöm, hogy vannak, akik még velem vannak <3 Remélem érthető voltam Zsófi :*