31. fejezet/ 1. rész

- Mindent elmondott? -kérdezte Harry, a kérdésemet figyelmen kívül hagyva.
- Igen.
- És te még mindig vele vagy? - kérdezte meglepetten.
- Igen, ami történt, megtörtént. Meg lett sértve, és azért csinálta azt, amit.
- Hm...
- Mi az?
- Semmi. Mennem kell - mondta és ezzel otthagyott.
Furcsa. Mit akart ezzel a kérdésével? Tudom, hogy Louis megölt valakit, de ez a múltban történt és azért csinálta, mert megbántották és a lány csak rontott a helyzeten és...
Nem számít, hogy nincs mentség arra, amit tett, különösen azért, mert direkt volt, de nem tudtam távol maradni tőle, és nem tudtam nem megbocsátani neki.
- Ki volt az? - Kérdezte Louis, mikor beléptem a konyhába.
- Hm... nem ide jött - hazudtam anélkül, hogy tudnám, miért.
- Hm... rendben - mondta - kész a reggeli.
- Hmmm - mondtam a levegőbe szagolva, már az illata érződött.
Louis elém rakott egy tányért teli palacsintával és a tetejére olvasztott csokit öntött. Megnyaltam az ajkam, ahogy néztem, hogy a csokit rárakja, és amint befejezte elkezdtem enni, ami megnevettette.
- Mit akarsz ma csinálni? - kérdezte Louis.
- Hm... - pár másodpercig gondolkoztam, majd támadt egy ötletem - Elmehetnénk a vásárba.
- A vásárba? - kérdezte beteg arccal, és nevettem. Felkeltem és odamentem egy puszit adni az arcára. - Gyerünk, jó móka lesz.
- Oké - maga felé húzott, hogy az ölébe üljek. - De cserébe adnod kell valamit.
- A boldogságom nem elég? - kérdeztem tettetett megdöbbenéssel és ő nevetett.
- Igaz - válaszolta.
Nevettem és egy gyors csókot adtam neki, és amikor azon voltam, hogy elhúzódjak tőle, a hátamra tette a kezét és vissza húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor elhúzódtam lihegtem és ő is. Felkeltem az öléből és megragadtam a kezét, hogy ő is felálljon.
- Gyerünk - mondtam és ő nevetve megrázta a fejét.
Szeretek vásárba menni. Ez mindig olyan szórakoztató volt! Emlékszem, gyakran jöttem ide, mikor fiatal voltam, anyával és apával, akkoriban nem volt rabja az italnak, de az olyan volt, ami nem történhetett meg többször.
Körülnéztem eltűnődve, már több éve jártam itt, de közel ugyanígy nézett ki. A mosolyom nőtt, amikor megláttam az óriáskereket. Megragadtam Louis kezét és húzni kezdtem, miközben kérdezte, hogy hova megyünk. Amint odaértünk, kértem két jegyet a férfitől és fizetni akartam, de Louis eltolta a kezem és ő fizetett.
Valamivel később a kerék megállt és beszálltunk az egyik fülkéjébe. Amikor a kerék elindult és a kabin egyre magasabban lett, majdnem az egész várost láttam.
- Wow! annyira szép ez fentről!
- Igen, az - Louis egyet értett. Ránéztem és láttam, hogy engem néz és meleget éreztem az arcomon.
Az arcomhoz emelte a kezét és végigsimított egyik kipirult felén. Odalépett hozzám és a tipikus mentolos íz megszállta a számat. Éreztem, hogy mosolyog, mikor megszakította a csókunkat, nem tudtam megállni, én is mosolyogtam.
Amikor az óriáskerék megállt kimentünk a bokszból. Louis megfogta a kezem és összefűzte az ujjainkat, és sétáltunk az egész vásárban.
- Mi a kedvenc színed? - kérdezte a semmiből, ami kicsit összezavart és beletelt pár másodpercbe, míg válaszolni tudtam.
- Kék. Miért?
- Kíváncsiság - válaszolta.
- Mi a kedvenc színed? - kérdeztem.
- Piros.
- Tényleg?
- Igen. Miért?
- Semmi - mondtam és nevettem.
Furcsa volt, hogy a kedvenc színe a piros. Általában én csak feketét láttam és a házában is minden fekete volt.
- Mikor van a szülinapod? - megkérdeztem emlékezve arra, hogy ezt nem tudtam és nagyon fontos.
- December 24-én.
- Tényleg? Juj! - Mondtam és hangosan nevettem.
- És neked?
- Szeptember 19.
- Hm...
- Mi?
- Szóval ez azt jelenti, hogy te Szűz vagy - mondta és elpirultam.
Továbbra is kérdéseket tettünk fel egymásnak, és rájöttem, hogy sok dolgot nem tudtam róla, például, hogy ő doncasteri, ami megmagyarázza erős brit akcentusát, ami nem átlagos itt Hobokenben, szeret focizni és szereti a horrort, és még azt is elismerte, bár nagy áron, hogy szeret főzni. Tetszett az a tény, hogy jobban megismerem, még akkor is, ha apró dolgok, szemben a múltjával.
- Vattacukor! - mondtam... vagyis inkább ordítottam, mint egy öt éves gyerek, amitől Louis felnevetett. - Gyerünk! - hívtam a kezét szorongatva, és rendeltem kettőt, Louis ismét nem engedte, hogy fizessek.
Ő és én elmentünk, leültünk egy padra, ami a vásár csendesebb oldalán volt, ettünk vattacukrot és még több dolgot tudtunk meg egymásról. Louis befejezte az ő vattacukrának evését és felajánlotta nekem, mikor az enyém elfogyott és örömmel fogadtam el. Egy kicsit később nem tudtam annyi cukorral állni, amennyit elpusztítottam. Számomra a cukor elfogyasztása olyan, mint a részegség.
- Azt hiszem jobb lesz, ha haza megyünk - mondta Louis nevetve, mert a vásárban egyik helyről a másikra szaladgáltam, szinte szó szerint.
- Most? - mondtam duzzogva, és ő oda jött hozzám és megcsókolt.

Folytatás idővel...
______________________________________________________________________
Bocsi, hogy ilyen későn jött a rész... és igen, ezt is elfeleztem. Nem volt szünet, kisebb bonyodalmak voltak velem, így nem volt időm írni. Remélem, hogy nem haragszotok <3
Köszönöm, hogy írtatok.... ennyien :o *-*
A következő rész (ennek a második fele) nem tudom mikor jön, de mindjárt szünet, és közeleg a karácsony, remélem, hogy így több időm lesz :D
És bocsi az esetleges hibákért a részben, siettem. :D Zsófi :*