26. fejezet

Felkeltem és lezuhanyoztam a lehető leggyorsabban, vagy lekéstem volna a nyelvórámat, mert Kahlan nem ébresztett fel és a telefonomat Louis házában felejtettem vasárnap. Már két éve kérem, hogy ébresszen fel, de még soha nem tette.
Igen, másodéves hallgató vagyok újságírásból, annak ellenére, hogy csak 18 voltam, de ez nem igazán az én választásom volt.
Befejeztem a zuhanyzást, és elmentem az osztályba. Nem láttam Louist vasárnap este óta, amikor itt hagyott az egyetemen, de nem válhattam a függőévé. Nem tudtam elfelejteni azt, hogy lehet, hogy csak a szórakozásból van velem, noha azt mondta, hogy szeret engem. Lehet, hogy hazudik, nem igaz? Mégis el szerettem volna hinni, hogy igaz, mert szerettem őt, és bevallottam neki és magamnak, és nem tudtam kiverni a fejemből a tetovált srácot kék szemekkel.
Az óra elkezdődött, de nem áldoztam neki sok figyelmet, elgondolkoztam azon, hogy mit csinálnék, ha Louis tényleg csak a móka kedvéért lenne velem, és ettől a gondolattól rosszul lettem. Nem, nem gondolhatok erre.
Hinnem kell neki.
Megszólalt a csengő és lassan elhagytam a termet még mindig Louisra gondolva. Hirtelen éreztem, hogy egy óriási kéz szorosan megragadta a karomat. Hátranéztem és láttam Harryt, másodpercekkel azelőtt, hogy elkezdett húzni oda, ahol nem volt senki, és a falnak nyomott, amitől a hátam megfájdult.
- Mit akarsz? - kérdeztem hangosan abban a reményben, hogy valaki hall minket, de befogta a szám és nekem nyomta a testét, annyira, hogy én ne tudjak elfutni, abban biztos voltam.
- Fogd be a szád - mondta komolyan és levette a kezét a számról. Egy pillanatra elgondolkoztam a sikításon, de tudtam, hogy nem működne - Tartsd távol magad Louistól - parancsolta, és a szemeim elkerekedtek.
Mi a  baj vele?
- Nem! - tiltakoztam.
- De, ha nem szeretnéd, hogy baleset történjen - mondta az ujjával vonalat rajzolva a nyakamra.
Halálosan megfenyegetett?
- Miért akarod, hogy távol maradjak tőle?
- Mert nem ugyanaz, mióta te megjelentél, és a régi barátomat akarom vissza, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell pusztítanom téged, ami szégyen lenne.
- Te... te nem tehetsz semmit - mondtam, egyre jobban féltem tőle.
- Nézz körül - nevetett és közeledett - Azt csinálok veled, amit csak akarok - suttogta.
- Hagyj békén! - ordítottam.
- Pofa be! - úgy üvöltött, hogy megborzongtam.
- Harry, Harry, Harry - kicsit ismerős hang hallatszott.
Harry a hang irányába nézett, azonnal elhúzódott tőlem, mintha megijedt volna. Ugyanabba az irányba néztem mint ő, kíváncsi voltam, hogy mi zavarta annyira, és akkor láttam meg Asht falnak támaszkodva néhány méterre tőlünk.
- Neked már tudnod kellene, hogy ő már tulajdonban van - Ash folytatta - nem veheted el tőle ilyen módon, tisztességesen kell játszanod, vagy nem tudod a szabályokat?
Miről beszél?
Harry égette a szemeivel Asht, de nem tett annál többet. Miért ilyen ijedt?
- Jobb, ha elmész, Harry - utasította Ash, és Harry csak hátat fordított nekünk és elsétált.
Mi volt ez?
- Jól vagy? - Ash kérdezte mellém állva, a vállunk összeért.
- Igen - feleltem és elhúzódtam tőle - Miről beszéltél Harrynek?
- Mi dolgunk - válaszolta, kedvesen mosolygott, nem illet a megjelenéséhez.
- Beleértve Louist?
- Rólam beszélsz? - Louis kérdezte a semmiből megjelenve.
Melegítőt és egy vastag fekete pulóvert viselt nagy piros Adidas betűkkel, és egy szürke sapkát, talán ugyanazt, mint az első napon, amikor megláttam őt. Még soha nem láttam ilyen ruhákban, de nagyon jól állt neki. Különösen a sapka. Imádtam, amikor sapkát viselt.
Emily, kuss!
- Louis! Hiányoztál - köszöntötte Ash, Louis figyelmesen végigmérte.
- Mit csinálsz itt? - kérdezte Louis Ashtől durván.
- Gyerünk, Louis! Épp most mentettem meg a csajod. Kedvesebbnek kellene lenned - ezt mondta Ash és átkarolta a derekamat.
Megpróbáltam a karját ellökni magamtól, de akkor nagyobb erőt használt a derekamnál, így Louis jött hozzánk és magához húzott átölelve. Ránéztem Louisra és azt az arckifejezést láttam rajta, hogy képes lenne megölni valakit.
Gondolkodás nélkül felemeltem a kezeimet az arcához, hogy rám nézzen. Megborzongtam, mikor a kék szemei találkoztak az enyémekkel. Valami több volt. Ash és közte. Tudtam ezt. Nem tudtam hogyan, csak tudtam.
- Lou, menjünk - kértem.
- Milyen aranyos, ő is Lounak hív? - kérdezte Ash.
Is? Mit jelent ez?
- Ash - Louis figyelmeztette.
- Sajnálom, Lou. Vagy mondjam azt, hogy Boo Bear?
Louis ellépett tőlem, odament Ashez és a falnak nyomta, úgy, hogy megragadta a pulóverének a gallérját, Ash lábai már nem érintették a talajt. A szemeim elkerekedtek, hogy milyen könnyen csinálta. Louis a szabad  karját néhány centivel hátrahúzta, majd Ash arcába ütött, újra és újra, míg az arcát vér nem borította.
- Louis - ordítottam, de olyan volt, mintha nem hallotta volna meg - Louis, állj - ordítottam ismét - Louis, kérlek, meg fogod ölni - Könyörögtem és egy könnycsepp hullott le az arcomról, amikor elképzeltem, hogy mi történne, ha Louis megölné.
Közelebb mentem hozzá és újra megkértem, hogy hagyja abba, de nem hallotta, mintha egy teljes más világba lépett volna át. Még közelebb mentem, megragadtam a karját, hogy megállítsam őt, de ő meglökött nagy erővel, úgy, hogy durván a földnek estem. Sikítottam, amikor a fejem találkozott a kemény hideg földdel.
- Emily - hallottam Louis hangját pillanatokkal később letérdelt mellém, miközben Ash megpróbált felkelni - Ne. Mit tettem?
- Louis... - suttogtam, a látásom elhomályosult.
- Sajnálom, Emily, azt hittem... - elhallgatott, megrázta a fejét és felsóhajtott. - Nem számít, felejtsd el. - figyelmesen nézett rám és aggódott - Jól vagy? - kérdezte és megráztam a fejem. - Menjünk innen.
- Ash...
- Ne aggódj miatta. Gyere.
- Nem... Ő... Louis... - próbáltam mondani, mielőtt a látásom teljesen el nem sötétült.

(...)

Kinyitottam a szemem és rettenetes fejfájásom volt, amitől felnyögtem. Ültem és mikor a látásom normális lett ismét, észrevettem, hogy Louis szobájában vagyok
Louis...
Ó, Istenem! Hogy lehet Ash? És miért tett Louis ilyet? És mit értett az alatt Ash, hogy én is Lounak hívom? És miért Harry, aki Harry, állítólag sokkal veszélyesebb mint Louis, félt Ashtől? Vajon ez azt jelenti, hogy Ash akkor még inkább veszély? De akkor miért hagyta, hogy Louis majdnem megölje?
És miért ölte meg Louis majdnem?
Sok kérdés volt a fejemben, de nem tudtam rájuk gondolni anélkül, hogy a fejfájásom nem nőtt. válaszok kellettek. Tudnom kellett, hogy mi történt. Annyi minden volt, amit nem tudtam Louisról.
Boo Bear. Mi volt ez?
- Emily. Örülök, hogy felébredtél. - Louis hangja hallatszott, amitől elfelejtettem, hogy mire gondolok.
Néztem az ajtót és láttam, hogy sétál felém. Már átöltözött és a kéz, amivel Asht ütötte egy fehér kendővel be volt kötve, de már volt rajta vérfolt, már áttört rajta. Vettem egy mély levegőt, amikor leült mellém.
- Louis, mi történt? - kérdeztem.
- Emily, felejtsd el, hogy mi történt. Semmiség.
- Semmiség? Majdnem megölted. És megsebeztél - hagytam a könnycseppet kiszökni a szememből, amikor felemelte a kezét, nem tehettem róla, de összerezzentem, ami elszomorította.

- Nem szándékosan csináltam, Emily, kérlek bocsáss meg nekem.
________________________________________________________________
Jaj emberek, nem tudjátok, hogy mennyire azon vagyok, hogy fordít fordít fordít fordít.... huuuh. Annyira azt hittem, hogy nyáron majd be tudom ezt az évadot fejezni, mert annyi időm lesz... nem értem, mi történt, tavaly az volt... most meg :O 
Egyébként ez a rész jobban lett lefordítva, vagy rosszabbul, mint az eddigiek vagy ugyanolyan? Inkább a rész elsőfelét kell figyelni, a végére nagyon álmos lettem. xd Csak mert kicsit másabb technikát alkalmaztam, mint eddig máskor és érdekelne, hogy ez szerintetek jobb-e vagy rosszabb, mert én valahogy szebb megfogalmazásnak éreztem, de nem tudom. Elég egy szó, vagy valami jel, hogy tudjam, hogy hogy jobb nektek. Én sosem érzem jónak az enyémet, nagyon gyakran látom, hogy zavaros, most azt próbáltam kiküszöbölni. Az ember a saját munkáját sosem tudja reálisan értékelni. Szóval kérlek tényleg valahogy jelezzetek vissza! Please :D
Egyébként annyi mondanivalóm lenne, csak nem akarok olyan sokat írni egy rész után, az úgy gáz, szóval csepegtetek mindig egy kicsit. Nézzétek meg a Trailert (fejléc alatt katt rá) ;)
És iratkozzatok fel olvasónak, nem harap az a gomb! :DD Zsófi :*