16. fejezet

Az ébresztő a mobilomon csörgött, kinyitottam a szemem, ami eszembe juttatta, hogy Louisnál aludtam. Észrevettem egy súlyt a derekamon, és meleg levegőt a testemben. Eszembe jutott a tegnap este. A rémálom. Louis felébresztett. Átöleltem Louist. Megkértem Louist, hogy aludjon velem.
Ó, Istenem!
Mit gondoltam?
Louis eltolódott, és mozgatta a kezét a derekamon.
- Mennyi az idő? - kérdezte rekedten.
- Hét óra - mondtam, miközben felálltam az ágyról, hogy felöltözzek.
Louis motyogott valamit, amit nem értettem, és felkelt az ágyból, a szekrényhez sétált csak egy bokszerben, teljesen zavarba hozott engem, nem tudtam mit csináljak, de elnéztem, mielőtt észrevenné, hogy századszorra is őt bámulom.
Felvettem a ruháimat és kimentem a fürdőbe felöltözni, egy kis idő után visszamentem. Louis már felöltözve ült a kanapén a nappaliban, a telefonját piszkálva. Felállt, amikor megjelentem és az ajtóhoz sétált.
- Menjünk? - kérdezte és igennel bólintottam.
Becsukta az ajtót, miután kijöttem, a lépcsőhöz mentem és mosolyogtam, amiért nem próbált rávenni, hogy lifttel menjek. Nem szólt semmit a garázsban, még az egész egyetemre vezető úton sem, és biztos voltam benne, hogy idegösszeomlás kapok, ha ő nem mond semmit.
Megállt a parkolóban az egyetemen és kiszálltam, követtem őt. Láttam, hogy Harry egy kicsit előrébb belépett az egyik épületbe, kacsintott és nevetett. Louis rám nézett, majd Harryre, aztán vissza rám.
- Szóval barátok vagytok... Harryvel - olyan hangon mondta, hogy nem tudtam, mit érez.
- Hm... igen... azt hiszem - mondtam, nem egészen voltam benne biztos, hogy Harry és én barátok voltunk, nem csodálkozom, ha jól elvolt velem csak azon a napon, és többet nem akar velem beszélni, mert, hogy őszinte legyek, nem érzek semmi közöst benne és bennem.
Se Louis és köztem.
- Hm... el kell mennem... összeszedni pár cuccomat.
- Oké, találkozunk angolon - mondta és rám kacsintott.
Mosolyogva ráztam a fejem és elindultam a kollégiumba. Amikor odaértem, Kahlan az ágyán feküdt, a telefonján játszott, ő azonnal felállt az ágyról, de figyelmen kívül hagytam. Amíg azt gondolja, hogy én öltem meg Kylet, nem beszélek vele. És ha meggondolta magát, akkor meg nem tudom.
Ő volt a legjobb barátnőm, nem szabadott volna olyat gondolnia rólam, csak azért, mert én és Kyle nem igazán voltunk barátok.
- Emily - kezdte - Csak azt akarom mondani, hogy... hm... megtudták, hogy ki ölte meg Kylet.
- Ó, jobb ha megszökök, mielőtt utánam jönnek - mondtam gúnyosan és összeraktam az angol könyveimet.
- Emily, sajnálom.
- Kahlan. Te voltál a legjobb barátom és azt gondoltad, hogy megöltem egy embert - mondtam és megfordultam, megdöbbentem, amikor észrevettem, hogy a szemei vörösek és sírt.
- Tudom, én nem tudom mi volt velem. Amikor Caleb azt mondta, biztos volt benne, hogy te voltál, én hittem neki, mert szerelmes voltam, de ha tudtam volna... ha tudtam volna, akkor nem bíztam volna benne - zokogott.
- Mit akar ez jelenteni?
- Caleb volt az... az... - sírt és próbálta lenyugtatni magát - ő volt az, aki megölte Kylet.
Ó. Istenem.
- Mi? És miért?
- Nem tudom...
Fejemben zavar volt. Caleb megölte Kylet, és azt mondta, hogy én voltam? Miért? Miért vádolt meg ezzel, amikor csakis ő tette?
- Sajnálom, Emily. Kérlek.
Könyveim az ágyon landoltak és átöleltem, amíg abba nem hagyta a sírást. Rám nézett vörös szemmel és rám mosolygott. Már annyira hiányzott.
- Sajnálom - ismételte.
- Rendben van - mondtam és elmosolyodtam - órára kell mennünk - mondtam és megszólalt a csengő, amitől elnevettük magunkat.
- Annyira hiányoztál - mondta, mikor a teremhez sétáltunk.
- Nekem is. Annyi mindent kell mondanom.
- Louisról? - súgta a fülembe.
- Kahlan! - mondtam nevetve.
A terembe mentünk, Kahlan leült a helyére és kinyújtotta a nyelvét, a szokásos helyemre mentem, ahol ott volt már Louis.
- Üljetek le és csendet kérek, most!
- Uh - mondtam, amikor a szörnyű nő a híres mondatát kimondta.
(...)
Kahlan és én a kollégium felé mentünk, amikor Harry nekünk jött és megragadta könnyedén a karomat, egy kicsit közelebb húzva magához.
- Jobban vagy? - kérdezte.
- Hm... igen, köszönöm - mondtam és mosolyogtam.
Őszintén szólva nem tudom, hogy mi folyik itt. Úgy értem, mióta törődik velem Harry?
- Jól van - elmosolyodott, mutatva a gödröcskéjét és elment.
- Oké, mi volt ez? - Kahlan kérdezte, nyilvánvalóan nem vette észre, hogy mi történt. Ami azt illeti, én sem tudom.
- Hm... megkérdezte, hogy jól vagyok-e.
- Miért? Csak nem használt nálad bugyuta nőcsábász dolgokat?
- Nem... várj, nőcsábász?
- Ne mondd, hogy sosem vetted észre, hogy időről időre jobban bejössz neki?
- Hm... nem, nemigazán.
Miről beszél?
- Te... ó, Istenem! - mondta nevetve - de mondd el, mi történt!
- Szóval... elmentem Kyle temetésére és Louis ott volt velem, és az egyetemre elkísért, és anyám és vele volt a nagymamám, megláttak minket és összevesztem vele az étterem felé-
- Ó, elfelejtettem a szülinapját! - mondta Kahlan nyitott szájjal.
- Semmi baj - mondtam megnyugtatásképp.
- Oké, folytasd.
- Ő nem szereti Louist, mert... nos... ő Louis - nevettünk - én én védtem őt, és apámról beszéltem, aztán kiszálltam az autóból félúton. Az egyetem felé sétáltam, amikor találkoztam Louisval - megköszörültem a torkom zavaromban - Hm... megöleltem őt... mert sírtam....
- Jaj.
- Ne kezd - figyelmeztettem - oké, elvitt egy buliba, ahol olyanok voltak, mint ő és harry, meg a a csapata, de színes hajjal.
- Jézusom!
- Igen, és kerestem egy fürdőszobát, de én csak hálókat találtam,... hm... el voltak foglalva, az egyiket Louis...
- Ó, Istenem! Elvitt egy buliba és szexelt egy másik lánnyal? - kérdezte, megdöbbentem a lány szavain.
- Hm... igen. Nos, elkezdtem sírni... nem is tudom, miért.
- Mert szereted őt. Ahw.
- Nem! - mondtam, úgy értem, kiáltottam és kinyitottam a szobánk ajtaját. Leültem az ágyamra és ő is leült velem szembe. - Harry látott, mert követett engem, nem tudom, miért.
- Mert azt akarja, hogy..
- Még csak be se fejezd! - figyelmeztettem, miután megjelent a a fejemben egy undorító kép - látta, hogy sírok, megölelt és elhozott a koleszbe. Nagyon barátságos volt, de olyan kínos, mint amilyennek tűnik.
- Igen, ez furcsa - a lány beleegyezett.
- A következő napon figyelmen kívül hagytam Louist.
- Helyes, hülye volt.
- Igen, de mi összevesztünk és elkezdtem futni, és eltévedtem.
- Be kellene fejezned azt - nevetett és én is.
- Határozottan - beleegyeztem mikor eszembe jutott a csók. - találkoztam Louisval és ő azt mondta, hogy csak szórakozásból tette.
- Jellemző olyantól, mint ő.
- És akkor megbeszéltük, és amikor elmentem... hm... megcsókolt?
- MI? Istenem! Miért nem egyből ezzel a résszel kezdted? - kérdezte izgatottan, zavarba jöttem a reakciójától.
- Hm...
- Szereted őt?
- Igen... úgy értem, nem! Mi?
- Ó, Istenem! Te. Kedveled. Őt.
- Nem... én... huh!
- Mi történt azután?
- Hm... ő soha nem beszélt róla és elvitt a házába, és ott aludtam, és rémálmom volt, ezért velem aludt - gyorsan mondtam remélve, hogy nem hallja, de sikertelenül, mert a mosolya hirtelen megnőtt és felsikított.
- Olyan aranyosak vagytok!
- Nem vagyunk azok.
Kopogás az ajtón félbeszakított. Felkeltem és elmentem kinyitni, és egy olyan Louisval találtam magam szembe, aki képes lenne bárkit megölni. Volt egy vágás az ajkán, izzadt volt és a szeme úgy tűnt, mintha elsötétült volna.
- Louis.
- Beszélnünk kell - közbevágott, megragadta a karomat, elvezetett a parkolóba, ahol a kocsija állt. - Szállj be.
- De mi-
- Szállj be! - megparancsolta magasabb és komolyabb hangon, mint amilyen az arca volt, frusztráltan sóhajtottam.
Mi a fene baja van?
Megállt a parkolóban az épület előtt, felsétáltunk a lépcsőn a lakásig szó nélkül és én már-már féltem, hogy mi fog történni.
Becsukta az ajtót maga mögött, félelemmel és zavarodottan néztem rá.
- Igaz, hogy szexeltél Harryvel?
__________________________________________________________
Hali :) Itt a következő, majdnem dupla olyan hosszú, mint az átlag...(ezért sem tudtam gyorsabb lenni).
Nem mindig írok, de azért időnként szeretném megköszönni azt, hogy írtok, vagy pipáltok meg minden. Mindig sokkal szívesebben állok neki a fordításnak, ha látom, hogy van olyan, aki várja :D (nektek fordítom, én a nyersebb minden második szót értekkel is megelégedek xd) Szóval köszönöm!
És csak egy kis spoiler, de természetesen, nem durván(de nem kötelező elolvasni): Emily és Louis megbeszélik a dolgot (az utolsó mondatot és azt, hogy mi történt Louval) és hm... rengeteg cselekmény történik. A rész hosszabb, mint ez, ezért is inkább előlegeztem ennyit, mert nem tudom, hogy mikorra sikerül az egészet lefordítani :o xd Zso :*