11. fejezet

"FIGYELEM: durva szavakat tartalmaz" 

Louis szemszöge
Elmentem az egyetemre, ahol találkoztam Harryvel és a többiekkel, abban az épületben, amit nem használnak. Gyorsan mentem hozzájuk, mert esett az eső, Harry megkínált egy cigarettával, amit habozás nélkül elfogadtam.
Harry jó barátom lett, különösen akkor, amikor bemutatott engem a lányoknak, jó szeme volt a dolgokhoz.
- Hol voltál, ember? - kérdezte.
- Mindenfelé - hazudtam.
- Mindenfelé, mint "Emilyvel voltam"? - ugratott Zayn.
Vettem egy mély lélegzetet és ügyet sem vetettem rá. Utáltam, hogy néha olyat mond, amitől legszívesebben megölném.
- Louis, már tudod...
- Nem jövünk ki jól az olyanokkal, mint ő. Igen, tudom. De mi van, ha szórakozni akarok vele? - kérdeztem és mosoly nőtt az arcán.
- Most ugyanazt a nyelvet beszéljük.
- Engeded neki, Harry? - kérdezte Horan.
Mit akar ez jelenteni?
- Huh? Mit értesz te ez alatt? - megkérdeztem, mire Harry felnevetett.
- Mondjuk, hogy Harry kapja meg a csajt egy időre - mondta Liam és megnyalta az alsó ajkát. Ránéztem Harryre, nevetve megvonta a vállát.
- És helyeslem. Ő az enyém lesz - megerősítette egy perverz és öntelt pillantással.
- Nem lehet -védtem. Valahogy a beszélgetés zavart engem.
- Nyugalom, Tomlinson - mondta Zayn és én még dühösebb lettem.
- Csináljuk, aki elsőnek megbassza, az nyer. - javasolta Harry.
- Ez nem játék, ember, ő egy lány!
- Ugyan már, Louis. Mintha érdekelne! - kételkedett.
- Te nem nyúlsz hozzá! - megemelkedett a hangom.
- Majd meglátjuk...
- Azt merészeld...
Harry és én vadul néztünk egymásra pár másodperce, míg elhatároztam, hogy elmegyek a lakásomba, már feladtam, hogy az egyetemen aludjak, miután ők ilyen majmok voltak.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem láttam, hogy valaki fut felém és nekimentem.
Emily volt, aki megölelt, amikor meglátta, hogy én vágyok. Átöleltem a hátát és éreztem, hogy tiszta illata árasztja el a tüdőm.

Emily szemszöge
Úgy éreztem, hogy órákig öleltem Louist, miközben sírtam. Louis ellépett az ölelésből, de tartott a karjaival, feszülten figyelt engem. Felemelte az egyik kezét és a hajamat félresöpörte az arcomból.
- Mi történt? - kérdezte, a hangja kicsit reszelős volt. Puszta tény, hogy ahogy beszél, azzal már bárkit el tud csábítani.
- Hm... semmi - megpróbáltam mosolyogni, de az ajkaim nem mozdultak.
- És miért sírsz? - ragaszkodott hozzá és felsóhajtott - Valaki nem bízik bennem - mondta és mosolygott, de úgy tűnt, mintha... fájna?
- Sajnálom - kezdtem - Ez csak... soha nem mondtam el senkinek ezt a...
- Mindenre van első alkalom  - mondta túl perverz tekintettel, azonban az első alkalom régen volt, az akaratom ellenére, de én nem akarok erre gondolni, most el kell terelnem a figyelmemet.
Sürgősen.
- Van egy parti az utcában, ha el akarod terelni a figyelmed - Louis mondta, mintha olvasna a gondolataimban.
- Igen! - feleltem, nem akartam, hogy túl kétségbeesettnek tűnjön, de nem jártam sikerrel, mert Louis nevetve rázta a fejét.
- Oké, el kell menned átöltözni.
- Mi van a ruhámmal? - megkérdeztem a szemöldökömet felemelve. - Normálisak - védtem.
-  Ez a probléma. Neked nincs semmi több... - fel és le nézett, mielőtt folytatta - ... rövid?
- Mi van? - döbbenten kérdezte.
- Emily, viselj valami szexit - megnyalta a száját.
- De nekem csak olyan ruháim vannak, amik itt vannak az egyetemen - védtem magam.
Lehet, hogy buliba menni Louisval mégsem volt olyan jó öltet, mint ahogy azt eredetileg gondoltam. Ahogy rám nézett kirázott a hideg és... rossz gondolataim vannak! Sok.
- Szóval menjünk a házadba.
- Nem! Nem akarok vissza menni oda egy ideig...
- Hmm... azt hiszem, hogy el kell mennem vásárolni.
- Mi? Nem... én...
- Gyere Emily, jó móka lesz - ragaszkodott hozzá és azon kaptam magam, hogy bólogatok, megfertőzött a tökéletes fehér és ragyogó mosolyával.
Louis elindult és én követtem. Belépett a plázába és mondta, hogy üljek le, várjak. Néztem, ahogy bemegy néhány üzletbe és ki. Valójában, az a tény, hogy ő vásárol nekem szerinte szexit, nem valami biztató.
Egy kicsit később megjelent három zacskóval a kezében. Felvontam a szemöldökömet, kérdőn nézett rám.
- Azt hiszem, félek - mondtam és megpróbáltam meglesni, de nem engedte.
- Majd meglátod, amikor a lakásba érünk - mondta mosolyogva.
- Mi?
- Hacsak nem akarsz itt átöltözni, én nem bánom...
- Nem fog megtörténni - félbeszakítottam és nevetett.
- Akkor menjünk - Mondta és elindult a zacskókkal a kezében.
- Nem akarod elmondani, hogy mit vettél?
- Nem.
- Egy nyomot?
-Nem.
- Kérlek? - könyörögtem, kezdtem félni, attól, amit vett.
- Ez szexi.
- Kezdek félni attól, hogy mi lehet az a meghatározás nálad, hogy szexi - vallottam be, ő nevetett.
Nem tartott sokáig amíg a lakásához értünk. Odaadta a szatyrokat, amelyek közül az egyik nehezebb volt, mint a többi. Elmentem a fürdőbe - már tudtam, hogy hol van - és kinyitottam a zacskókat.
- Ó, Istenem! - motyogtam, amikor a ruhákat kivettem.
Egy fekete szoknya volt egy hm... nevezhetem... fölsőnek? Nem, nem az volt, olyan volt, mint egy fűző, halvány rózsaszín, majdnem fehér. A nehezebb táskában egy csizma volt, olyan, mint amit Tumblr-on szoktam látni. Oké, szerettem őket, de a többiben egyáltalán nem voltam biztos. Nem tudom.
Felhúztam a fűzőt, amiben a melleim nagyobbnak látszódtak, majd a szoknyát, ami nagyon rövid volt és végül a csizmát. A francba! Meztelenül éreztem magam benne. Mi járt Louis gondolataiban?
- Louis! - ordítottam.
- Mi az? - kiáltott kintről.
- Ne is gondold, hogy viselni fogom ezeket!
- Ó, ugyan már! Nem lehet olyan rossz!
- Meztelennek érzem magam... - vallottam be.
- Hm... ne csinálj képeket a fejembe - nevetett,  és megforgattam a szemeimet. - Emily, gyere ki.
- Rendben, én csak átöltözöm és...
- Na, na, na. Látni akarom... - félbeszakított - Gyere, Emily, ne félj. - ragaszkodott hozzá és szinte hallottam tréfás mosolyát.
Sóhajtottam vereséget szenvedve és kinyitottam az ajtót. Louis szemét forgatta és felhorkant. Huh! Ha látta, hogy milyen vagyok, akkor talán megért.
Vagy talán megerőszakol.
Kiléptem a fürdőszobát és ő végignézett rajtam fentről lefelé, miközben harapdálta az ajkát.Vártam, hogy mondjon valamit, de Ő csak figyelt. Megköszörültem a torkom és a tekintete kiszívta minden energiámat, azt is ami megmaradt.
- Na? - kérdeztem félve.
- Jobb ha indulunk, mielőtt olyat csinálok, amit nem szeretnél. - mondta, a hangja rekedt, a szemei sötétebbek voltak. Elvörösödtem és lehajtottam a fejemet.
Odament az ajtóhoz és láttam, hogy ő is lecserélte a ruháit, de nem különbözött attól, amit amúgy is viselni szokott. Feketében volt és farmerban, ami szűk volt a fenekén nagyon jól állt.
Ó, Istenem! Mire gondoltam?
Louis elindult az utcán, nem tudtam merre, sötét úton, különösen most, hogy éjszaka volt. Kezdtem félni, bár Louis velem volt, de én nem akartam bevallani, felgyorsultam és Louis mellett sétáltam.
Távoli zenét hallottam, pár perc séta után megálltunk egy nagy ház előtt.
- Itt vagyunk - jelentette ki.
Louis belépett a házba kopogás vagy csengetés nélkül, nem volt szükséges, mivel az kapu nyitva volt, és több tucat ember volt a kertben, fele dohányzott. Körülnéztem és láttam három házat. Nem panaszkodnak a zaj miatt?
Amikor odaértem, meglepett a hangos zene és a zaj, az emberek beszélgettek, táncoltak és Huh! Nem is jegyzem meg, hogy ketten mit csináltak.

_____________________________
A figyelmeztetés felül azért volt, mert ő is kirakta (bár szerintem korántsem volt annyira durva vagy durvább, mint már párszor ez előtt).
A képet pedig az író is mellékelte, úgyhogy én is beillesztettem. Ez a ruha, amit Louis vett.