9. fejezet

- Emily...
Hátrafordultam és megláttam Louist. Így, mikor végre eldöntöttem, hogy nem fogok aggódni, megjelenik előttem, emlékeztetve engem a létezéséről.
- Louis...
Leült mellém úgy, hogy a lába érintette az enyémet. Óvatosan figyeltem, próbáltam nyomát találni a bűntudatnak vagy valaminek, ami megmutathatja, hogy Ő volt, de semmi. Valószínűleg nincs jövőm nyomozóként.
- Az engem figyelés az új hobbid? - kérdezte a rá jellemző hangon.
- Inkább meghalok az unalomtól - A kék szemeibe néztem, sóhajtott.
- Mit akarsz kérdezni?
- Mi?
Honnan tudta, hogy szerettem volna feltenni egy kérdést?
- Kérdezd meg, amit akartál.
Vettem egy mély lélegzetet, megpróbáltam barátságos lenni. Nem szeretne beszélni Kyleról, láttam rajta. Meg ahogy nézett rám, az sem segített.
- Ky ... hm ... Kyle meghalt... - kezdtem. Néztem őt és nem volt nyoma meglepődésnek az arcán. - Nem csináltál semmit, u-ugye? - kérdeztem, idegesen a padlót bámultam.
- Azt kérdezed, hogy én öltem-e meg? - mondta játékos hangon. Hallgattam, ezért folytatta - Nem én öltem meg - felemelte a kezét az arcomhoz, hogy a szemébe nézzek. - Nem én öltem meg, Emily.
Sóhajtottam, úgy tűnt, hogy igazat mond. Talán Kyle természetes úton halt meg és én a semmiért idegeskedtem, mint mindig.
- Harry mondta, hogy kerestél az angol feladat miatt - megnyalta az alsó ajkát és észrevettem, hogy nincs piercing ott, ahol eddig volt.
- Hm... igen - hazudtam.
- Akkor csináljuk meg a házamban.
- Nem! Mi itt fogjuk megcsinálni - nem akarok megint a házába menni, ha valaki meglát, akkor elkezdenek gondolni dolgokat és én... nekem nem kellene ilyen emberekkel barátkoznom.
- Miért? - Kérdezte elég zavarodottan.
- Hm... mert...
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Amikor vége az óráidnak, menj a főbejárathoz. - kacsintott és elment. A fenébe, igazán ezt kellett tennie?
Megszólalt a csengő, csak megkajáltam és a terembe futottam.

(...)

Az angol óra több időt jelent Louisval és valahogy, és nem tudom, hogy miért, de mindig alig várom.
Mi a baj velem?
Az osztályterembe mentem, Kahlan nélkül, mert ő Calebbel van. Körülnéztem, és nem láttam Louist. A csalódottság érzése lett úrrá rajtam, rögtön kitöröltem és leültem a helyemre, hogy elolvassam a szöveget, amit a tanár adott fel.
Mi a fene, Emily! Örülnöd kellene, hogy nincs itt.
Hallottam az ajtón kopogást. A tanár felhorkant és kinyitotta.
- Áh... Mr Tomlinson - A fejem azonnal felemelkedett, ahogy a teremben elhangzott a neve - Ne késs újra, vagy be se kell jönnöd - bólintott igenlően és odament a helyére, fixing his gaze in such a way that it was as if I couldn't lift a single finger, as if I belonged to him.
Mi a...?
- Hiányoztam neked? - kérdezte vidám mosollyal az ajkán.
- Szeretnéd - mondtam és nevetett.
- Ne felejtsd el azt, amiben megegyeztünk.
Felnéztem a könyvemről rá, harapdálta az ajkát, egy kérdő pillantást küldtem felé.

Az óra egy szempillantás alatt eltelt, Kahlan meg sem jelent az osztályteremben. Caleb összetört. Kyle volt a legjobb barátja és holnap délután lesz a temetése.
Éreztem, hogy egy kéz megragadta a karomat, ami megdöbbentett. Visszanéztem és láttam, hogy Louis az. Megkönnyebbültem felsóhajtottam, de nem teljesen. Az a lehetőség, hogy ő ölte meg Kylet, nem teljesen hagyott fel a gondolataimban.
Louis veszélyes volt. Az arckifejezése aznap jobban bizonyította, mint bárki, vagy bármi.
Kiszabadultam a szorításából, hátrébb léptem tőle.
Igen, bipoláris voltam. Vártam az órát, de az, hogy egyedül voltam, megfélemlített engem, de lenyűgözött is egyszerre.
- Mire gondolsz? - kérdezte a gondolataimból felébresztve.
- Semmire - hazudtam - Jössz?
- Jövök.
Elindult és én követtem őt, végig mindenhova néztem, hogy lát-e valaki vele. Egész út alatt nem szóltunk egy szót sem, de nem zavart, tetszett a csend. Minden olyan volt, mint mikor utoljára jártam, de furcsa volt újra itt lenni.
 Louis belépett, becsukta az ajtót maga mögött, jelzett, hogy üljek le a kanapéra. Leültem emlékezve arra, amikor megtaláltam itt feküdve. Megharaptam az ajkam.
Csak akkor vettem észre Louis jelenlétét, amikor megszólalt.
- Abba kell hagynod ezt, vagy nem fogom kontrollálni magam.
Ránéztem tágra nyílt szemekkel, rögtön abbahagytam az ajkam harapdálását, ami megnevettette. A pokolba is, nagyon tetszett nekem, amikor nevetett.
Oké, Emily, elég!
A kanapén ült ölében a laptoppal. Hm... Ő az a jól élő, a megjelenéséből látszik.  Nem tudom, talán túlságosan ítélkező vagyok...
- Emily - szólított meg Louis, rá néztem.
- Mi?
- Hallottad, amit mondtam?
- Igen, igen. Hallottam - hazudtam.
- Nem mondtam semmit - mondta és megrázta a fejét nevetve. Megforgattam a szemeimet.

(...)

Amikor befejeztük a munkát, a fejemet hátra hajtottam és becsuktam a szemeimet, hagytam, hogy szinte teljesen fekve maradjak a kanapén, miközben Louis a másik sarkán volt. A fenébe is, fáradt voltam.
Úgy éreztem, hogy Louis mozog, majd leheletet az arcomhoz közel, kinyitottam a szemeimet hirtelen megriadva és Louist találtam magam felett, a lábaim között az övéi voltak és az egyik keze az arcom egyik oldalán.
A kezemet a kemény mellkasára tettem, hogy eltoljam, de nem úgy ment, ahogy szerettem volna, mert még közelebb került.
- Louis, mi-
- Shh... ne beszélj - mondta rekedten, ami miatt kirázott a hideg, miközben az ajkai egyre közelebb kerültek a nyakamhoz.
Próbáltam mozogni, de Ő megállított úgy, hogy a testét az enyémhez nyomta. A fenébe! Meleg volt és az illata annyira jó! Kivételes, de egy pici szaga volt a dohányzásnak. Becsuktam a szemem és éreztem az illatát. Ez nem olyan volt, mint egy darab belőle, ez erősebb volt, több mint ő.
Oké, Emily, hagy abba!
Nem barátkozhatsz vele, még kevésbé az ilyen természetes dolgok miatt!
De... Istenem! Ahogy megcsókolta a nyakam... Én még soha nem éreztem ilyet. Talán... mert igaz volt, amit Kahlan mondott, sosem volt barátom, de ez az egész az ő hibája.
- Louis, állj...!
- Ez az, amit igazán akarsz?
________________________________________________________________
Mit gondoltok, mi lesz a válasz? :D megkérdezte az író is, ha akartok írjátok meg a tippet ;) Előre olvasni nem ér! :P)
Látom, hogy azért vannak páran, akik olvasnak :)) Tök jó *-*
Iratkozzatok fel vagy kövessétek bloglovinon. Ott oldalt vannak a gombok xd
Az angol szövegért benne bocsi, nem tudtam vele mit kezdeni :$ Ha sikerült jól lefordítani, akkor nyugodtan írjátok le és kijavítom ;)