8. fejezet

Az ágyamba ugrottam és megszagoltam a párnám. Az otthon illata. A hétvége végül elérkezett és anya kényszerített, hogy otthon töltsem, mert a nagymamám itt nyaral Olaszországból.
Összességében a hét izgalmas volt. Kyle vadászott rám. Én Louis házában aludtam és basszus, ez tényleg rosszul hangzik! És most van Angol feladatom, 3 oldal a királyi családról.
Vele!
- Édesem! Itthon vagyunk! - kiáltotta anya az előszobából.
- Jövök! - kiáltottam vissza.
Felkeltem az ágyból és vonszoltam magamat a padlón. Boldog voltam, hogy a nagymamám itthon van, de Ő olyan... hm... idegesítő.
Amikor lementem, a nagymamámat találtam, a kezei a háta mögött voltak és a fájdalmairól panaszkodott. Rám nézett és egy meleg, szeretetteljes mosolyt adott nekem. Széttárta a karjait és  felém lépett, hogy megöleljen.
- Nagyi! Annyira hiányoztál!
- Én is nagyon hiányoltalak, kedves - elsétált az ölelésből és hunyorgott. Valami rossz jön - És mondd nekem. Már van végre barátod?
- Nagyi!
- Mi az? Csak kérdeztem, tudod, hogy néha nem árt ha van valakid, ugye?
- Igen, nagyi, tudom - mondtam és gondolatban megforgattam a szemeimet.
- Miért nem megyünk étterembe, drágám? - Kérdezte anya, szerencsére elterelve a témát.
- De, természetesen. Áthúzom a ruhám.
Sietősen felmentem a lépcsőn és átcseréltem a ruhát. Éppen a szobát hagytam el, amikor megcsörrent a telefonom. Uhh! Ki lehet ilyenkor?
"Tudod, hogy mi történt Kyleal?"
"Egyáltalán nem érdekel, Kahlan."
"Azt hiszem, szeretnéd tudni..."
"Csak azt akarom, hogy meghaljon messze!"
"Meghalt, Emily..."
A szemeim elkerekedtek, nem hittem el és újra elolvastam az üzenetet.
Louis.
- Drágám! Minden rendben?
Ő volt?
- Igen, úgy értem nem. Én... egy fiú az iskolából meghalt.
Úgy tűnt, hogy az a fajta ember, aki képes megölni valakit. Továbbá, ahogy beszélt a lakásban. Ó, Istenem. Remélem, ő nem csinált semmit...
- Ó, Istenem! Közel álltál hozzá? - kérdezte a nagymamám.
Uhh. Ő volt az, aki közel állt hozzám! Túlságosan!
- Hm... Kahlan barátjának a barátja volt.
- Nos, megyünk? - kérdezte anya - Hacsaknem maradni szeretnél.
- Nem, megyek.

(...)

Az ébresztőórám csörgésére ébredtem. Tényleg nem akartam felkelni, de holnap lesz Kyle temetése és én elmegyek, már mondtam Calebnek és akarok Louisval is beszélni, akkor is, ha a lakása ajtajában kell állnom, hogy megjelenjen.
Felkeltem és Kahlan még mindig a szobában aludt. Nos ez ritka és én ezért nem idegesítem magam. Elmentem zuhanyozni, remélve, hogy nem ébresztem fel, felöltöztem és a bárba mentem reggelizni.
Ahogy beléptem, megláttam a fiúkat, akikkel Louis szokott lógni, de Louis sehol sem volt. Hol a fenében lehet?
- Harry - szólítottam meg, talán valamelyik tudja közülük.
Megálltak és visszafordultak. Harry leellenőrzött engem, ahogy feléjük sétáltam, ami pokolian megijesztett.
- Mit akarsz, hercegnő?
- Először is, ne hívj így! - nevetett, mint a többi a csapatból - Hol van Louis?
- Miért akarod tudni? - komoly volt. Tudhat valamit?
- Mert... van egy angol feladatom vele és nem tudok mindent megcsinálni magamtól.
- Tudom, hogy mit csinálhatsz...és nem saját magadtól - vonzón nézett rám.
Basszus, cuki volt, de... de nem annyira sz...
Uhhh! Felejtsd el!
- Tudod, hogy hol van, vagy nem? - kérdeztem, tettem egy lépést hátra.
- Nem mondok semmit. Hacsak nem adsz nekem valamit cserébe - Ajkába harapott.
______________________________________________________________
Alapból azt írta, hogy ma van Kyle temetése, de továbbolvasva a történetet, már holnapot emleget (és nem is volt megtartva ezen a napon). Szóval izé... ilyen lett.