6.rész

A többi hét normális volt, mint ahogy az elvárható, kivéve az angol óra, ugyanis ott Louis olyan helyre rakta a kezeit, ahova nem kellett volna. Kedd volt és én csak a koleszba mentem és az ágyamon ültem úgy, mintha épp most vert volna meg 30 hokijátékos.
Kahlan mellém ült az ágyra egy mosollyal, ami túl nagy volt és csak egy dolgot jelenthetett: randija lesz Calebbel.
- Tudom, hogy randid van Calebbel - mondtam és Ő mosolygott.
- Elleszel?
- Persze, most menj és ne viselkedj úgy, mint az anyám.
Felkelt és elment, előtte még kinyújtotta a nyelvét az ajtóban. Sóhajtottam és az ágyban maradtam, és megnéztem a Tumblrot, hiszen egészségtelenül függője voltam az oldalnak.
Hallottam, hogy a telefonom rezgett, üzenet jött egy számról, amit nem ismertem.
"Épp most láttam, hogy Kahlan elment, megyek a koleszodba, jobban teszed, ha kinyitod az ajtót, vagy elkapom. Kyle x"
Elkerekedett a szemem. Honnan tudta a számom és honnan tudta, hogy hol van a koleszom? Ó, Istenem! El kell tűnnöm innen.
Felugrottam és egy fekete kabátot húztam, ami nagy volt rám és szinte az egész arcomat eltakarta. Kikukucskáltam az ajtón és rengeteg embert láttam, esett az eső, ezért senki sem volt a szabadban. Semmi jelét nem láttam Kylenak, kimentem és akkor megláttam, hogy a folyosón jön. A szívem megállt, amikor meglökődtem miatta, de nem vette észre, hogy én voltam az. Felsóhajtottam megkönnyebbülten és elkezdtem futni.
Héj! - kiáltotta, visszanéztem, és láttam, hogy utánam szalad. - Emily! Állj meg ott!
Elkezdtem gyorsabban futni, próbáltam növelni a távolságot köztünk, félrelökni az embereket, akik zavartak vagy idegesen néztek és panaszkodtak.
- Emily! - hallatszott a hangja, mindenki rá nézett.
Folyamatosan futottam az egyetemig, ahol az eső elkezdett ömleni, de nem lassítottam, pont ellenkezőleg, gyorsabban szaladtam, még azután is, hogy már nem hallottam a hangját többé.
- Emily? - egy nagyon ismerős hangot hallottam mögülem, amikor az utca közepén megálltam. A francba!
- Louis - mondtam a nevét legyőzötten.
- Mit csinálsz itt? - hozzá fordultam és láttam hogy egy fehér szatyor van az egyik kezében, egy esernyő pedig a másikban.
- S-semmit - mondtam és megborzongtam, a hideg eső miatt, ami végig folyt rajtam.
- Gyere. Menjünk - mondta.
- Hova?
- Hogy megszárítsd magad, mielőtt megbetegedsz.
- Hol?
- Az én házamba, az közelebb van, mint a kollégium.
Nem válaszoltam, ezért a zacskót átrakta abba a kezébe, ami az esernyőt tartotta, és a kezemet megfogta, közelebb húzott magához és átkarolta a vállamat, így nem esett rám.
Néhány perc séta után megállt. Körül néztem és láttam, hogy egy nagy  épület volt előttünk apartmanokkal, ami nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam. Sőt, úgy tűnik, hogy olyasmi a hely, mint ahol én élek.
Kinyitotta az ajtót és várta, hogy bemenjek, de előtte szétnéztem, hogy látja-e valaki, hogy egy lakásba megyek vele, ami miatt Ő nevetett. Elment a lifthez és megnyomta a gombot, de én megálltam. Rám nézett.
- Mi az? - kérdezte.
- Hm... én nem... én félek a felvonóktól. Nem... nem tudunk lépcsőn menni?
- Emily - vett egy mély lélegzetet  - a 13. emeleten van, biztos vagy benne?
- Igen? - úgy hangzott, mint egy kérdés.
- Ugyan már - megfogta a kezem, de megráztam a fejem - Emily, teljesen biztonságos, nem fog leszakadni vagy megállni. Voltam már ott sokszor.
Megráztam a fejem megint, aztán behúzott. Egy kicsit sikítottam, ami miatt nevetett, úgy, mintha nem lenne holnap. Az ajtó bezárult és Ő elengedte a kezem, de én szorítottam erősebben.
A 10. emeleten voltunk, amikor Louis elkezdett kiabálni, hogy a lift zuhan. Ó, Istenem! Ezért nem használok liftet! Mi fog történni? Vajon meg fogok halni? Kapaszkodtam belé teljes erővel, féltem, becsuktam a szemem és vártam a legrosszabbat. Aztán a lift megállt és kinyílt az ajtó a 13. emeleten.
- Hazudtál nekem - panaszkodtam, nem hittem el, hogy ezt tette velem.
- Én? - kinyitotta a száját, ártatlanul nézett, de aztán nem bírta türtőztetni magát, és nevetett, megfertőzött a gyönyörű dallam, ami a hangja volt nevetés közben.
- Ez nem vicces.
- Nem, de ragaszkodtál hozzám és az megért minden erőfeszítést - mondta, miközben kinyitotta a lakás ajtaját.
Úgy éreztem, hogy az arcom egyre jobban elpirul. De mi a fenéért csinálja mindig ezt velem? Jelzett, hogy menjek be, szétnéztem, hogy van-e ott valaki, majd beléptem.
Körülnéztem, A lakás tágas és rendezett volt, amit nem vártam volna olyantól, mint Louis.
Mi?
Oké, talán kicsit ítélkező vagyok.
Nagyon.
Louis levette a kabátját és a kanapéra rakta.
- Várj itt - mondta, eltűnt a folyosón, a szoba közepén hagyott ázottan és halálra fagyva, mert szeptember volt és hideg, én meg már az esőben sétáltam.
Hűvöset éreztem, átöleltem magam, mintha megakadályozná, hogy a hideg megtaláljon. Louis a semmiből jött két perc múlva, és hozzám dobott két fekete ruhát, elkaptam, mielőtt az arcomat eltalálta volna.
- Vedd ezt fel.
- Hm... hol van a mosdó?
- A folyosó végén, az ajtó közvetlenül előtted - magyarázta.
Bólintottam és követtem az utasításokat, hogy megtaláljam a fehér és barna fürdőt. A mosdóra raktam a ruhákat és elkezdtem leszedni a pulóvert, de félúton megálltam bezárni az ajtót.
Az összes ruhám átázott, kivéve a melltartóm. Igen! Levettem a maradék ruhámat és felhúztam Louis fekete és szűk bokszerét és ugyancsak fekete pulóverét. The Killers volt rajta és combközépig ért.
Kinyitottam a fürdő ajtaját és a nappaliba mentem, folyamatosan lefelé húzogatva a pulcsit. Louis nem volt ott. Bementem a másik szobába és rátaláltam a konyhában... főzött.
- Te tudsz főzni? - A szavak úgy jöttek ki a számból, mintha hánytam kihánytam volna. Csak ezt mondtam?
- Mit gondoltál, hogy túlélő vagyok? - Hm... jól megfontolt. Felém fordult, fel nézett rám, majd le, harapdálta az ajkát. A fenébe, tényleg ezt kellett tennie? - Tedd a ruhákat oda, holnapra jók lesznek - rámutatott a mosógépre és visszafordult a tűzhelyhez, ahol csinált valamit, aminek jó illata volt.
- Ez azt jelenti, hogy itt kell aludnom? - Kérdeztem döbbenten, miközben a ruhákat a gépbe tette.
- Ha csak nem akarsz iskolába menni így, hercegnő. Ülj - mondta és biztos voltam benne, hogy nevet.
- Nem. És ne hívj így - feleltem harciasan és felültem.
Nevettet és kinyitotta a szekrényt és előhúzott két tányért. Feketét. Felült és ételt rakott a tányéromba, de nem láttam, hogy mit, el voltam gondolkozva azon, hogy a házában fogok aludni. Vagy ami még rosszabb, mit tehet éjszaka.
Ó, Istenem!
- Meg fogod enni, vagy mi? - Kérdezte Louis, felébresztve a gondolataimból - hacsaknem valami mást akarsz - közelebb lépett, rám nézett és nyalogatta az ajkát.
- Nem! - mondtam, majdnem kiabálva.
Megnéztem a tányért és láttam, hogy bolognai spagettit csinált. Tényleg jól nézett ki. Felvettem a villát és egy kicsit rá raktam, a számhoz emeltem és megkóstoltam.
Istenem, ez annyira jó!
- Jó lett? - megkérdezte.
- Ettem már rosszabbat - hazudtam és nevetett.
A vacsora végén felállt, elvette az edényeket az asztalról és elment lemosni őket, és én is felkeltem, és odamentem segíteni neki törölgetni. Miközben az utolsót töröltem, nekidőlt az asztalnak. Éreztem a tekintetét magamon és kellemetlen volt.
- Gyere - mondta.
Letettem az asztalra a ruhát és követtem, úgy tűnt nekem, hogy a szobája. Nekidőltem az ajtófélfának. A szoba rendben volt. Fekete falak voltak, sötét ágy és csak lámpafény.
- Te itt alszol.
- És te?
- Itt.
- Mi van?
- Csak viccelek. Én a nappaliba megyek aludni - mondta, és próbálta visszafogni a nevetését.
- Nem, én alszom a nappaliban, te pedig ott.
- Nem, te itt.
- D...
- Jó éjszakát, Emily - Mondta, már az előszobából.
Felsóhajtottam és beléptem a szobába. Az ágyhoz mentem és felhajtottam a takarót, hogy lefeküdjek, de amikor azt tettem, eszembe jutott valami. Az ajtóhoz mentem, kulcsra zártam és visszasétáltam az ágyba.
Vettem egy mély lélegzetet, az ágynemű szagát éreztem. Az illata annyira jó volt, olyan, mint Louisé.
Wow, Emily. Neked tényleg szükséged van alvásra.
Mi a fene!
Miután legyőztem magam elméletileg, becsuktam a szemem és elaludtam.
_______________________________________________________________
Ez volt a hatodik :D Voltak helyek, ahol két nagy szemmel néztem, hogy mit akar jelenteni xd Szóval, ha értelmetlen, akkor bocsi :DDD
Elolvastam már a következő részt (nem bírtam várni) izgalmasabb szerintem :) És aranyos ;)) Már majd csak le kell fordítani ilyen állapotra :)
Nyugodtan jelezzétek valahogy, ha olvastok! ;) :D Zso :*