3. rész

Felébredtem és észrevettem, hogy Kahlan nincs a kollégiumban, mint általában. Sosem kelt fel engem. Most elgondolkoztam azon, hogy egyáltalán itt aludt-e? El kell mondania mindent, miután megöltem a Kylelal történtek miatt. Habár az nem az Ő hibája.
Amikor a bárba mentem, megláttam Őt és megszólítottam. Rám mosolygott.
- Szóval, hogy ment? - kérdezte.
- Hogy... hogy ment? Majdnem meg lettem erőszakolva! - panaszkodtam, az utolsó szónál elhalkultam. Nevetett.
- Emily, kérlek. Érdeklődött irántad, ennyi.
- Szerintem el tudom mondani a különbséget.
- Mióta nem volt barátod?
- Az... az nem a probléma.
Igaza volt, nem volt barátom nyolcadik óta, de jól tudtam Kyle szándékait! Megállítottam és felhúztam a pólómat, megmutattam neki a megütődött hátamat, ami a faltól keletkezett és az ujjai nyomát az egyik karomon. Megráncolta a szemöldökét és rám nézett döbbenten.
- Oh, Istenem.
- Ja, és ez még rosszabb lett volna, ha Louis nem bukkan fel!
- Ki?
- Louis, a tetovált srác az angol óránkról.
- Nem kéne olyan emberekkel barátkoznod.
- És én nem. Ő csak megmentett. Amúgy Kyle nem sokkal jobb.
- Nem tudod, hogy Louis mire képes, Ő talán rosszabbat akar.
- Oké, elég! Kezdesz kiakasztani.
(...)
A délután elérkezett az angol órával. Az angol a legrosszabb lett, mióta megismertem Louist, de talán Ő nem beszél velem ma, figyelembe véve azt, hogy mi történt pénteken.
Megkerestem a termet, Kahlan elől ült, én pedig a helyemre mentem. Éreztem Louis éles tekintetét magamon és ez nagyon zavart engem, mintha égetné a bőrömet.
- Üljetek le és csendet kérek, most! - mondta a tanár, gyorsuló ütemmel a terembe sétált.
- Biztos vagyok benne, hogy van neki egy hangfelvétele, vagy mi a fene - mondtam halkan, de Louis meghallotta és nevetett. Király!
- Nyissátok ki a könyveteket a 72. oldalon, olvassátok el a szöveget és csináljátok meg a feladatokat.
Kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni. Az angol olyan valami, amiben jó vagyok.
Majdnem készen voltam, amikor felemeltem a fejemet. A szoba teli volt lehajtott fejekkel, miközben a tanár diákról diákra járt és nézte a munkájukat a tipikus jó hangulatú arckifejezésével. Gúnyos.
Szétnéztem és láttam, hogy Louis a székén hátradőlt, a kezei a fején voltak. Akkor lepődtem meg, amikor láttam, hogy Ő mindent megcsinált. Hogy...?
- Szükséged van segítségre? - hallatszott a hangja, ami visszahozott a valóságba és észrevettem, hogy értetlenül figyelem a füzetét.
- Nem - mondtam és visszanéztem a könyvembe.
- De tudok segíteni neked - mondta és végighúzta a kezét a lábamon.
- Viszont én nem akarom - megragadtam a kezét és visszatoltam. - Tanárnő! Készen vagyok, kimehetek a mosdóba?
- Hm... igen, kimehetsz.
- Gyorsan felkeltem és elhagytam a termet, a mosdóba mentem. Benedvesítettem az arcomat vízzel és utána megtöröltem papírral szárazra. Hallottam, hogy kinyílt az ajtó és amikor odanéztem, egy lány helyett Louist láttam. Mi a fene?
- A férfi mosdó nem itt van, Louis.
- Tudom, hogy hol van a mosdó, Emily - nevetett, veszélyesen közelebb lépett hozzám. Várjunk! Honnan tudja a nevemet?
- Oh, oké akkor...
Próbáltam távolabb menni tőle, amíg a hátam a fallal nem találkozott. A kezeimet ökölbe szorítottam és a mellkasához emeltem, így nem jött közelebb, de Ő csak nevetett és a fejem fölé emelte a kezeimet.
- Louis, s-
- Shh...
A fejével közeledett, éreztem a meleg lélegzetét a nyakamnál, amíg az enyém gyorsabb volt és nehezebb. Talán Kahlannak igaza volt, talán csak azért mentett meg Kyletól, hogy maga tehesse ezt. Megborzongtam, amikor az ajkai súrolták a nyakamat, ami szórakoztathatta, mert kuncogott, tompa és csábító hangja volt. Oh, Istenem! Miken gondolkozom?
Hirtelen, mintha megrázta volna az áram, ellökte magát tőlem és elhagyta a mosdót.
Vettem egy mély lélegzetet és én is kimentem, közben próbáltam irányítani a lélegzetemet.

Óra végén vártam, hogy Kahlan kijöjjön és elmondjak neki mindent, amit Louis csinált velem. Kahlan volt a legjobb barátom, nem volt titok köztünk, nos... csak egy valami, de-
- Mi? Oh, Jézusom! Ezt tette?
- Igen.
- Rá kéne hívnod a rendőrséget.
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem csinált semmit, valószínűleg csak rosszabb lenne.
- De az megrémítené őt.
- Kah, az olyan emberek, mint Ő, nem félnek a rendőrségtől.
- Már értem, hogy miért nem volt soha másik barátod.
- Ha-ha. Te. Nagyon. Vicces. Vagy - Mondtam szarkasztikusan.
- Gyere, éhezem.
____________________________________________________________________
Ez volt a harmadik, majd nemsokára jön a következő rész ;) Remélem tetszett :D Zsófi