2. rész

Már majdnem este nyolc óra volt, amikor az órára néztem. Jobb ha elkészülök, különben Kahlan megöl. Különben is, annak ellenére, hogy nem ezt akarom, nem azt jelenti, hogy nem fogok minimálisan is jól felöltözni, így felhúztam egy fekete fehér ruhát hozzá fekete magassarkút és használtam egy fekete szemceruzát. Pár perccel később lecsekkoltam magamat a tükörben...Le kellene váltanom a ruhámat, ez a darab kicsit rövid volt és nem akartam, hogy zaklassanak Caleb rohadt barátai. Ugh! Igen, mindenképpen le fogo...
- Édesem! Kahlan itt van - mondta anyukám.
Szar!
Fújtattam és lementem a földszintre gyorsan, a magassarkúm által generált hangos zajjal sétáltam le a lépcsőn. Elköszöntünk anyától és leléptünk, majd rögtön az autómba szálltunk, mivel Kahlan ragaszkodott ahhoz, hogy én vezetek, mivel úgy reméli, hogy Ő nem fog hazamenni aludni. Megforgattam a szemeimet a gondolatra.
- Hol van a parti, különben? - kérdeztem, habár én csak vissza akartam fordulni és haza menni.
- Ez egy éjszakai klub a közelben, valószínűleg ismered, Bluenak hívják - mondta.
Kis idő múlva a kék neonfények a Blue felirattal keltették fel a figyelmemet. Ez volt az egyik legnagyobb klub a környéken. Vettem egy mély lélegzetet és ezerszer elismételtem magamban mielőtt otthagytuk az autót, hogy ezt Kahlanért és a jövőéért és a lehetséges kapcsolatáért csinálom.
Beléptünk a klubba és rögtön megszállt minket a rendkívül hangos zene és a színes fények szerte mozogtak az óriási helyiségben, de már majdnem tele volt hely. Én ezt mindig is utáltam, mint most is.
- Van valami ötleted, hogy hol lehetnek? - kérdeztem a hangomat picit megemelve, hogy Kahlan hallhasson engem, de figyelmen kívül hagyott, hirtelen gyors léptekkel, órási mosollyal az arcán elsétált. Feltételeztem, hogy a válasz igen.
Továbbá, Caleb egy szőke fiúhoz ment, Kylehoz, ha nem tévedek, megakadtak, amint megláttak minket. Tehát, ilyen ez a buli volt? Közülük csak ketten? Észrevettem, hogy Kyle tetőtől talpig megnézett engem, ami miatt kissé kényelmetlenül éreztem magamat.
- Héj! Wow, te... gyönyörű vagy! Kyle, Emily, Emily, Kyle - mondta Caleb, aztán több figyelmet fordított Kahlan iránt, amitől kicsit megkönnyebbültem.
Aztán egyszerűen eltűntek az emberek, egyedül hagyva engem Kylelal.
- Héj! - mondta Kyle percekkel később.
- Héj! - válaszoltam.
- Nem tűnsz nagyon boldognak néhány embertől, azok közül, akik itt vannak - mondta veszélyesen közeledve felém.
- Ja, én... nem szeretem a tömeget.
- Ismerek egy tökéletes helyet neked, nem zsúfolt. Gyere velem - mondta egy erőtlen barátságos mosollyal.
- Hm... Jól vagyok i...
Közbevágott úgy, hogy megragadta a kezemet erősen és végigvonszolt a táncolók között. Próbáltam megszabadulni tőle, de az ereje sokkal több volt, mint nekem. Elkezdtünk egy lépcsőn felsétálni, aztán mi bementünk egy ajtón, amivel a tetőre kerültünk. Igaza volt abban, hogy nincs annyi ember itt, de valójában senki sem volt itt.
- Kyle! - szólítottam. Rám nézett, már húzott engem minél messzebb az ajtótól. - Mi a fenéért jöttünk mi ide?
Átölelte a derekamat a kezeivel és közelebb húzott magához. A szemeim elkerekedtek a döbbenettől, mert megrémültem. Újra megpróbáltam elszabadulni tőle, de ezzel még közelebb került a teste az enyémhez. Akkor rányomta hevesen az ajkait az enyémekre és a kezei a combomra csúsztak. Felvisítottam és megütöttem őt, de semmit sem segített, míg összegyűjtöttem az erőmet és rátapostam a lábára.
- Szar! - felnyögött.
Elkezdtem szaladni, de neki hosszabb lábai vannak, könnyen elkapott, a falnak lökött. Sikítottam, de ki hallana meg a tetőn engem?
Aztán hirtelen hallottam egy puffanást, mint amikor valami megüt valamit és Kyle csak abbahagyta a szorításomat, így elkezdtem szaladni a kijáratót keresve, anélkül, hogy látnám, hogy mi történt.
Amikor azon voltam, hogy kinyissam, valami megragadta a derekamat. Bepánikoltam és sikítottam. Akkor egy hatalmas kéz befogta a számat és tartott, így alig tudtam mozogni.
- Nyugalom. Csak én vagyok - mondta egy barátságos hang - Louis.
Elkezdtem gondolkozni. Nem ismertem Louist, de a hangja nem volt idegen. Levette lassan a kezét a számról és megfordított, és akkor megláttam, hogy ki volt.
- Köszönöm - suttogtam.
- Köszönd meg később, most menjünk, mielőtt felébred - mondta és elkapta a derekamat erősen, visszavezetett a zajos és színes helyre.
Gondolkoztam a szavain. Mielőtt felébred. Mit akart jelenteni ez? Mit csinált?
Egyre rémültebb lettem, nem ismertem Louist, nem tudtam, hogy milyen ember Ő, de el tudtam képzelni...
A telefonom elkezdett rezegni a nadrágom zsebében. Egy üzenet volt Kahlantól, Caleb elviszi haza és kérdezte, hogy hogy mennek a dolgok Kyleal.
"Ne akard tudni"
Louis közelebb húzott magához, amikor látta, hogy lelassult (a zene).
Egyszer csak otthagytuk a helyet, friss levegővel töltöttük meg a tüdőnket. Behunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt. Eszembe jutott Louis és a pánik visszatért. Ránéztem és láttam, hogy engem figyel. Hátrább léptem.
- Köszönöm - mondtam még egyszer.
- Semmiség - vállat vont és a zsebébe eresztette a kezét, amikor megláttam, hogy véresek az ujjpercei.
A szemeim kitágultak és egy picit közelebb léptem hozzá, megfogtam a kezét. Ezt értem tette?  Óh, istenem!
- Hogy... hogy csináltad ezt? - kérdeztem.
- Semmiség - ismételte meg durván, kiszabadította a kezét az enyémből és elment.
- Louis - szólítottam, de teljesen figyelmen kívül hagyott.
Megráztam a fejemet. Miért aggódtam? Nem kellene olyanokkal beszélnem, mint Ő. Ugh!
______________________________________________________________
Hali :D Itt van a második rész (nem mintha bárki is olvasná :') De én legalább gyakorlok. Egy két helyen mondjuk az a normális magyarra fordítás nem igen sikerült... Sorry :$
De ha feltévedtek, remélem, hogy tetszik :))