1. rész

A tekintetem automatikusan felé irányult, ahogy belépett az ajtón. Starbucksban voltam, végignéztem rajta. Hátborzongató és veszélyes külső. A The Killers póló, kék szem, játékos mosoly, egy sapka, ami a félhosszú barna haját fedi és számos színes tetoválás végig a karján. Észrevettem, hogy elkapta a pillantásomat. Idegesen elfordítottam a megvakult szememet. Senki más nem kapott rajta, hogy én bámulom őt. Inkább az apró tejszínhabgombócokat kezdtem el figyelni az eperturmixomon.
Megnéztem az órát. Még volt idő vásárolni. Fizettem és elmentem, barangolni kezdtem a a sétálóutcán az Intimissimiig. Eldöntöttem, hogy bemegyek és néhány perc alatt szerzek magamnak egy fekete csipkés melltartót.
- Csak elképzellek benne téged... hmm...
Megijedtem és a melltartó leesett a földre. A fiú, akit pár perce láttam, lehajolt és felvette a melltartót, közelről megnézte. Elvettem a kezéből elvörösödve és azt hittem, hogy fel fogok robbanni.
Kifizettem a melltartót és majdnem futva elhagytam a boltot, és mindig hátranéztem, miközben visszamentem az egyetemre, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem követ engem.
Amikor megérkeztem, elővettem a kulcsomat a zsebemből és kinyitottam az ajtót. Kahlan feküdt az ágyban, de rögtön felkelt, megnézte az összes táskát, amit én hoztam.
- Csődbe fogod vinni az anyukád.
- Az összes apa pénzéből van. Jó tudni, hogy valamiben még hasznos.
- Ő az apukád, tudod...
- Igen, a természet törvényei szerint. Szerintem lefekszem... most! - mondtam és ledobtam a táskákat az ágy mellé és ledőltem, aztán elaludtam.
(...)
Felébredtem az ébresztőórám hangjára 7:15-kor, kinyomtam egy kicsit mérgesen. Felkeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni. Felöltöztem és elmentem a büfébe, hogy egyek valamit, mivel Kahlan már nem volt a kollégiumban.
Amikor befejeztem az evést, elmentem a szekrényekhez, ahogy sejtettem, ott találtam, ahogy bezárja az övét. Rám nézett és mosolygott. Ugyanezt tettem.
- Jó reggelt - mondtam a keresett lánynak.
- Jó reggelt - ismételt meg - készen vagy az angolra? - Beteges arcot vágott.
- Soha - megforgattam a szemeimet és Ő nevetett.
A csengő megszólalt, én és Kahlan a termünkbe csoszogtunk, szinte irodalmian. Beléptünk és amikor a terem végébe néztem, a szívem gyorsabban kezdett verni. Kahlan helyén, ami pont az enyém mellett volt, foglalt volt... A tegnapi fiú által. Ráadásul ebben a teremben az asztalok párban voltak!! Kahlanra néztem, vállat vont.
- Én megtudom...
- Nem, Jó így - közbevágott - Nem akarom, hogy vitatkozz valakivel miattam. Emily, eléd tudok ülni. - elvigyorodott és leült. Frusztráltan felsóhajtottam és a helyemre mentem, olyan messzire tőle, amennyire az asztal lehetővé tette. Talán nem emlékszik már rám.
Éreztem, ahogy a székem húzódott, Ő volt. A fiú a lábaimat az övéi közt tartotta. Rá néztem, megdöbbentett az, amit az imént tett, amin látszólag jól szórakozott. Közelebb jött hozzám.
- Azt viseled? - kérdezte, és azonnal elpirultam. Pontosan tudtam, hogy miről beszél. - Látom mit csinálsz - nevetett.
- Én nem! - mondtam, anélkül, hogy belegondoltam volna, hogy miért válaszolok neki.
- Üljetek le és csendet kérek, most! - mondta a kicsi és ellenszenves nő, aki besétált a terembe. - Oh, Mr. Tomlinson... üdvözlöm... szeretettel. - Mondta a szemüvege mögül csak Őt figyelve.
A fiú elengedte a lábaimat és visszaült a helyére tipikus testtartásba. A székemet visszaraktam a helyére és leültem.
A többi része az órának és a napnak zavartalanul telt, szerencsére.
Az órák után visszamentem a koleszba. Kahlan nem volt ott, neki még volt két órája, így Ő csak körülbelül egy órával később bukkant fel.
- Ne felejts el a holnapi bulit.
- De... hm... tanulni fogok - lefeküdtem, én tényleg nem akartam menni oda, ahol Caleb züllött barátai lesznek...
- Emily! Mondd nekem: Ki tanul péntek éjszaka?
- A lányok akik jó jegyet szeretnének kapni az újságírásra? Ezen kívül tudod mit gondolok Caleb barátairól...
- De tudod, hogy én mit gondolok Calebről... - Felsóhajtott. Ugh! - Gyere, Em...
- Jó, menni fogok... ha anya elenged. Szinte sosem látogatom meg a hétvégén és én haza fogok menni közvetlenül pénteken.
- Oh, el fog - mondta vidáman.
- És te tudod, mert...
- Én már beszéltem vele. Így holnapeste kilenckor a házatoknál leszek.
Megforgattam a szemeimet. Én egyáltalán nem akarok menni a partira. Fújtattam. Elmentem lezuhanyozni és lefeküdtem az ágyba.
_____________________________________________________________
Sziasztok! Elkezdtem lefordítani az egyik angol fanfictiont, aminek a központi szereplője Louis. Mivel nem találtam normális dark Louist, ezért ez lett a választottam :D Remélem, hogy tetszeni fog. :) Jelezzétek, ha olvassátok! :*